Van azonban egy kevésbé előnyös tulajdonsága is: túlságosan könnyen igazat ad nekünk.
Ha elmondunk neki egy ötletet, gyakran azt válaszolja:
– Ez remek gondolat!
Ha leírunk egy döntést, könnyen megkapjuk:
– Teljesen érthető és logikus döntést hoztál.
Ha pedig panaszkodunk valakire, hajlamos megerősíteni bennünket abban, hogy valóban a másik fél viselkedett helytelenül.
Mindez kellemes lehet, csak éppen nem biztos, hogy segít.
Próbáljunk ki egy egyszerű kísérletet!
Tegyünk fel az AI-nak két hasonló, de egymással ellentétes kérdést:
> Jól gondolom, hogy az otthoni munkavégzés hatékonyabb, mert az embert nem zavarják folyton a munkatársai?
Ezután kezdjünk új beszélgetést, és kérdezzük meg:
> Jól gondolom, hogy az irodai munkavégzés hatékonyabb, mert otthon túl sok minden elvonja az ember figyelmét?
Jó esély van rá, hogy mindkét esetben helyesléssel kezdi a válaszát. Az első beszélgetésben felsorolja az otthoni munka előnyeit, a másodikban pedig meggyőzően érvel az iroda mellett.
Tulajdonképpen mindkét válaszban lehet igazság. Az egyik ember otthon dolgozik hatékonyabban, a másiknak szüksége van az irodai környezetre. A kísérlet mégis megmutat valami fontosat: az AI sokszor nem a kérdésünk mögött rejlő feltételezést vizsgálja meg, hanem abból indul ki, hogy azt szeretnénk megerősíttetni vele.
Miért bólogat az AI?
Nem azért, mert valóban egyetért velünk. Az AI-nak nincsen saját véleménye, amelyet a beszélgetés során feladna a kedvünkért.
A válaszát a kérdésünk, a beszélgetés előzményei és a betanítása alapján állítja össze. Úgy tervezték, hogy segítőkész, udvarias és támogató legyen. Ezek önmagukban jó tulajdonságok, de könnyen átcsúszhatnak túlzott helyeslésbe.
Ha például azt kérdezzük:
> Ugye igazam van abban, hogy…?
akkor már a kérdés megfogalmazásával kijelöltük a kívánt válasz irányát. Egy ember is érezné, hogy valószínűleg helyeslést várunk. Az AI pedig különösen érzékeny az ilyen nyelvi mintákra.
Az is közrejátszhat, hogy az emberek általában jobban értékelik a kedves, támogató válaszokat, mint a kellemetlen ellenvetéseket. Rövid távon jó érzés azt olvasni, hogy okosak vagyunk, helyesen döntöttünk, és nagyszerű az ötletünk. Hosszabb távon azonban sokkal többet érhetne egy udvarias, de határozott figyelmeztetés.
Ez nem csupán elméleti probléma. Az OpenAI 2025 áprilisában vissza is vont egy ChatGPT-frissítést, mert az új változat túlságosan hízelgővé és egyetértővé vált. A vállalat szerint a fejlesztés során túl nagy súlyt kapott a felhasználók rövid távú elégedettsége. [Az OpenAI beszámolója a történtekről](https://openai.com/index/sycophancy-in-gpt-4o/)
A kedvesség nem bizonyíték
Az AI válasza akkor is lehet meggyőző, ha téves feltételezésből indul ki. Részletes indoklást, példákat és szabályos felsorolást adhat hozzá, amitől az egész alapos elemzésnek látszik.
Pedig lehet, hogy csak szépen becsomagolta azt, amit hallani szerettünk volna.
Különösen veszélyes ez akkor, amikor:
* fontos üzleti döntést készítünk elő;
* egy konfliktusban csak a saját nézőpontunkat mondjuk el;
* egészségügyi, pénzügyi vagy jogi kérdésről van szó;
* egy új ötlet megvalósíthatóságát vizsgáljuk;
* a saját teljesítményünkről vagy alkotásunkról kérünk véleményt.
Ha például ezt kérdezzük:
> Szerinted jó ez a reklámszöveg?
könnyen kaphatunk néhány dicsérő mondatot, majd pár jelentéktelen módosítási javaslatot.
Hasznosabb lehet így kérdezni:
> Keresd meg a reklámszöveg három leggyengébb pontját! Ne udvariasságból dicsérd, hanem azt vizsgáld meg, hogy egy érdektelen olvasót valóban meggyőzne-e.
A két kérdés ugyanarról a szövegről szól, mégis egészen más feladatot ad az AI-nak.
## Kérjük meg, hogy vitatkozzon!
Nem kell lemondanunk az AI segítségéről. Inkább pontosan meg kell mondanunk, hogy ezúttal nem megerősítést, hanem ellenőrzést várunk.
Használhatunk például ilyen kéréseket:
> Vizsgáld meg kritikusan az ötletemet! Melyik feltételezésem lehet hibás?
> Érvelj az álláspontom ellen, akkor is, ha alapvetően egyetértesz vele!
> Sorolj fel három okot, amiért ez a terv nem fog működni!
> Milyen fontos információ hiányzik ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzak?
> Mutasd be a másik fél lehetséges nézőpontját is!
> Ne azt mondd, amit szerinted hallani szeretnék. A hibákat és a kockázatokat keresd!
> Melyik állításomat kezeled tényként anélkül, hogy ellenőrizted volna?
> Mi változtatná meg a következtetésedet?
Ezek a kérdések sem teszik tévedhetetlenné az AI-t. Segíthetnek azonban abban, hogy ne csak a saját gondolataink visszhangját kapjuk vissza.
Az ellenkező irányba is tévedhet
Fontos, hogy ne essünk át a ló másik oldalára. Ha megkérjük az AI-t, hogy mindenáron támadja meg az ötletünket, akkor találni fog ellenvetéseket – még egy egészen jó tervvel szemben is.
Az AI kritikája ugyanúgy nem bizonyíték, ahogyan a dicsérete sem az.
Ezért célszerű több lépésben dolgozni vele:
1. Először kérjük meg az ötlet előnyeinek összegyűjtésére.
2. Utána kerestessük meg vele a gyenge pontokat és a kockázatokat.
3. Kérjük meg, hogy különítse el a tényeket a feltételezésektől.
4. Nézzük meg, milyen adatokkal lehetne ellenőrizni a következtetéseit.
5. A fontos állításokat más, megbízható forrásból is ellenőrizzük.
Így az AI nem döntőbíró lesz, hanem gondolkodást segítő eszköz.
## Segítőtárs vagy hízelgő gép?
Egy jó beszélgetőtárstól nemcsak azt várjuk, hogy meghallgasson. Néha arra is szükségünk van, hogy azt mondja:
– Álljunk meg egy pillanatra! Biztos, hogy ezt jól látod?
Az AI alaphelyzetben nem mindig teszi meg ezt. Gyakran udvariasabb, támogatóbb és egyetértőbb annál, mint ami a valódi segítséghez szükséges lenne.
Ezért nekünk kell jeleznünk, hogy nem dicséretet kérünk. Mondjuk el, hogy kritikára, ellenérvekre és a hibás feltételezések feltárására van szükségünk.
A mesterséges intelligencia bólogatása nem bizonyítja, hogy igazunk van.
A jó kérdés nem az, hogy:
> Ugye jól gondolom?
Hanem az, hogy:
> Hol tévedhetek?